?A magyarok identitáskeresése és a területi egység ?sszefüggései egy fiatal kínai kutató szemével
Ιsmerkedjünk meg egy olyan kínai kutatóval, aki az elmúlt 18 évét a magyar nyelv tanulásának és a magyar irodalom kutatásának és fordításának, valamint t?rténelme megismerésének szentelte.
Dr. Shu Sunle (Su Szun-l?) 2003-ban kezdte meg egyetemi tanulmányait a kínai Kommunikációs Egyetem magyar nyelvi szakán, mesterképzését pedig a Pekingi Idegen Nyelvi Egyetemen végezte el. Kutatási területe a magyar irodalom volt. 2010 óta a Kínai Társadalomtudományi Akadémia külf?ldi irodalmi intézetében dolgozik a Foreign Literature Review cím? szakfolyóirat szerkeszt?jeként. 2014-ben visszatért az egyetemre és 2020-ban doktori fokozatot szerzett. Tudományos karrierje során kétszer is tanult Magyarországon meghívott kutatóként. Shu Sunle eddig 4 magyar irodalmi m?vet fordított kínaira, k?ztük Márai Sándor, Csáth Géza és Szabó Magda m?veit. Az ?t?diken, Szabó Magda Für Elise cím? regényén, most dolgozik. A China Media Group (CMG) munkatársa a k?zelmúltban interjút készített Shu Sunle-vel kutatási eredményeir?l, a m?fordításairól, illetve a Kína és Magyarország k?z?tti szakmai kapcsolatokról.
A kutatási témák és eredmények
Az Osztrák-Magyar Monarchia t?rténelmét csak r?viden említik a kínai diákok t?rténelemk?nyvében, talán azért is, mert abban az id?ben, amikor a Qing-dinasztia (Csing) uralma szétes?ben volt, Kínának saját súlyos problémáival kellett megküzdenie. A mai kínai átlagemberek tehát nagyon keveset tudnak az akkori Magyarországról. Shu kutatása éppen erre a kevéssé ismert t?rténelmi korszakra ?sszpontosított: Kína és Magyarország k?z?tti cserekapcsolatok az Osztrák-Magyar Monarchia id?szakában. T?rténelmi k?nyvek, dokumentumok tanulmányozása révén igyekezett megérteni a nemzettudat építésének folyamatát Magyarországon, a XIX. század második felében. Ez fontos adalékul szolgált a Kína és Magyarország k?z?tti korai kapcsolatok kutatásához.
?Ausztria és Magyarország viszonyát tekintve Magyarországnak nem volt meghatározó szerepe például diplomáciai ügyekben, s láthatjuk, hogy a kés?i Qing-korszakban Magyarország, kül?n?sen az ellenzék, gyakran a ?hivatalostól” eltér? véleményt fogalmazott meg Kínával kapcsolatos ügyekben. Ezek a vélemények k?zvetve azt is tükr?zték, hogy a magyarok t?rekedtek nemzettudatuk meger?sítésére; a hivatalos d?ntéseket az osztrák-magyar kormányzat hozta meg. Ezt megértve lehet azokat a kérdéseket feltenni, mint például milyen jelent?sége volt a magyarok eltér? véleményének a monarchia Kínával kapcsolatos ügyekben hozott d?ntéseiben? A magyarok hozzáállása ?sszefüggésben volt-e ázsiai származásukkal?” – fogalmazott Shu.
Budapesti tanulmányai világos perspektívát vázoltak fel a kutató számára további karrierjének alakításához. A helyi k?nyvtárakban a forrásokhoz való hozzáférés, a személyes kommunikáció és a kutatási eredmények k?lcs?n?s megosztása magyar kutatótársaival sokat segítettek. Shu példaként említette találkozóját Tóth Gergely japanológussal, aki részletesen foglalkozott a magyar-japán kapcsolatok t?rténetével az Osztrák-Magyar Monarchia idején.
?Dr. Salát Gergely, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem kínai tanszékének vezet?je segített kapcsolatot találni a Magyar Tudományos Akadémiával és még 2017-ben bemutatott Tóth Gergely kutatónak. Találkoztunk és 3-4 órát beszélgettünk, majd elküldte nekem hamarosan megjelen? dolgozatát, bízván abban, hogy segítségemre lesz. Ez rendkívül jól esett, mert akkoriban éppen kicsit belefáradtam a kutatómunkába, az ? tanulmánya pedig végül nagyon gazdag tudományos adatbankként szolgált az én munkámhoz. A tanulmányában szerepl? hivatkozások és a felhasznált irodalom számomra is irányadó lett. Ez nagyon nagy segítséget jelentett” – mondta Shu, hozzátéve, mivel abban az id?szakban Kína és Japán ugyanazon a hajóútvonalon volt, ezért majdnem minden magyar, aki Japánba utazott, járt Kínában is. Ezért a két kutatási téma k?z?tt jelent?s átfedés volt.
A modern magyar társadalom jelenségei és azok gy?kerei – kínai szemmel
Shu magyarszakos egyetemi hallgatóként néhány magyar barátra is szert tett. Az volt a benyomása, hogy az inkább der?s optimizmussal jellemezhet? dél-európaiakkal ellentétben, sok magyarra egyfajta melankólia a jellemz?. Mintha terhet éreznének magukon, elégedetlenek az életükkel és nem túl derülátóak a j?v?jüket illet?en. A magyarországi találkozások és beszélgetések igazolták benyomásait, ami egyre kíváncsibbá tette és a jelenség okának kiderítésére sarkallta.
?Az egyik barátom nem akart munkát keresni az egyetem elvégzése után, kérdeztem miért nem akar megállapodni? Azt felelte, +Miért kellene megállapodnom? Nem látom a j?v?m+ Egy másik barátom nagyon spórolós volt. Sokat keresett, de szinte alig k?lt?tt valamit. Kérdeztem miért tartogatja a pénzét és erre azt mondta, +hogyan k?lthetném el amit keresek, ha nem tudom, mit hoz a j?v??+ A kül?nb?z? viselkedési minták valójában ugyanazt a gondolkodásmódot tükr?zik. Azt, hogy nincsenek határozott elképzeléseik a j?v?jükkel kapcsolatban” – véli Shu.
Szerinte Magyarországnak a területi egységének helyreállítása érdekében folytatott küzdelme a t?rténelem során maradandóan rányomta bélyegét a magyarok nemzeti érzéseire, identitásukra.
?Az I. Világháború után Magyarország ismét t?bb részre esett szét. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején a magyar nemzeti morál a csúcson volt, s felbomlása után az emberek hirtelen visszazuhantak a monarchia el?tti érzelmi állapotba. E területi kérdések végs?soron szorosan ?sszekapcsolhatók a magyarok +t?rénelmi pesszimizmusával+ és a rájuk jellemz? +szomorúsággal+; hatásuk évszázadon át tart” – állapította meg Shu.
A kutató Magyarországon való tartózkodása idején 2016-2017-ben, arra is felfigyelt, hogy számos kulturális bemutató és kiállítás foglalkozott kelet-ázsiával a f?városban. Ezt a jelenséget Orbán Viktor minisztereln?k ?keleti nyitás” politikájának tulajdonította. Ez azonban nem az els? alkalom amikor a politika kelet felé fordul Magyarországon. A 19. század vége és a 20. század eleje k?z?tt a turánizmus, a Kelethez tartozás népszer?sítése szintén ?sszefüggésben állt a magyarok nemzeti identitásának keresésével.
?A turánizmus a 20. század elején, az Osztrák-Magyar Monarchia csúcsid?szakában ismét felt?rt, oka pedig abban keresend?, hogy sokan Keleten keresték az identitásukat. Manapság a magyar keletkutatók nem elhanyagolható tudományos tényez?k a turánizmus kutatásában. Egyszóval a turánizmus iránti érdekl?dés szorosan hozzátartozott a nemzeti identitás építéséhez, amely a területi integritás igényén alapult” – magyarázta Shu.
(írta, szerkesztette: Lea Ma)